6 évesen IV. helyezést értem el egy rajzpályázaton

Rajzpályázat oklevél, 1987

Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni. Gyakran mondják, hogy a művészet, a rajz az önkifejezés egyik eszköze. Óvodás korúként nem feltétlenül tudatosul az emberben, hogy mondanivalója van a világ felé, de nekem volt…

Mindössze 3 éves voltam, amikor a kisöcsém alig egy évesen meghalt. Sajnos nem emlékszem az akkor – ilyen helyzetben nyilvánvalóan feszült- családi légkörre. Azt viszont mesélték a szüleim, hogy az óvónénik beszámolója alapján nem játszottam a többiekkel. Sajnos nekem ez sem rémlik. Azt viszont biztosan tudom, hogy amikor szabadfoglalkozás volt az oviban és kedvemre rajzolhattam, akkor mindig nagyon boldog voltam.

Tisztán emlékszem az óvodai zsírkréták illatára, az élénk színükre és az élményre, amit a szófogadó zsírkréta színes nyomvonalai jelentettek nekem a rajzlapon. Imádtam a filctollakat is és a színes ceruzát! A színes ceruzának is nagyon jó illata van, de a ceruzák és a filctoll már az iskolára emlékeztetnek. Az iskola játékosan indult, eleinte két színű papír korongokkal és színes pálcikákkal játszottunk, így tanultunk meg számolni.

Írni tanulni is szerettem. Nagyon szép látvány volt a sok sorminta, amiket a vonalas füzetbe rajzoltunk. Egyik betű a másik betű után… Érdekes, hogy már akkor is nagyon szerettem a betűket! Először csak piros, zöld és fekete pontokat kaptunk, nem az utálatos osztályzatokat. A piros pontok után matricák is jártak, ha jól emlékszem, gyűjteni kellett a pirospontokat és év végén az volt a legügyesebb, akinek sok matricája gyűlt össze. Mondanom sem kell, hogy imádtam a matricák illatát…

Pongóné Móré Irén volt, aki hat évesen megtanított írni és számolni az első osztályban. Köszönöm szépen! 💙 Határozottan kedves emlék! Habár iskolai közegben mindig szorongós és csendes kislány voltam, nem igazán engedtem közel magamhoz senkit, de Irénke nénit kedveltem! Az ő szárnyai alatt lettem IV. helyezett egy rajzpályázaton. Sajnos a rajz nincs meg, csak a mellékelt oklevél, ami 1987-ben került kiállításra.

Később sajnos elmaradozott a rajz, csak nagyon ritkán rajzolgattam valamit papírra, ill. helyette naplót írtam. Sokkal fontosabbnak bizonyult titokban leírni azt, ha egy fiú majdnem hozzámért, mintsem rajzolgatni. Az évek múlásával valamikor tinédzserként kóstolgatni kezdtem a számítógépes képszerkesztő programokat. A képszerkesztés felváltotta a rajzot, közben pedig kézzel készített medálokat készítettem. Ennek köszönhetően tanultam meg a weboldal készítés alapjait. Ma már minden élményt, amit egykor a rajz jelentett, a saját weboldalaink és azok tartalma nyújtják nekem.

Hasznos volt amit olvastál?

Szavazáshoz kattints a szívecskékre!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Nincs még szavazat! Légy te az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!