Az ingerekre éhes hétköznapi ember köztudottan a drámát, a tragédiát keresi, ezért a legtöbb kiadó és újságíró pénzszerzés céljából eleget is tesz ennek az igénynek. Én nem szeretek katasztrófákról olvasni, a pozitív szemléletű cikkírásban hiszek.
Néhány közösségi oldal igazi időutazás az ember számára. Ezek a felületek minthacsak a modern kor arénái lennének, ahol primitív emberek középkori kínzóeszközökkel ütik vágják egymást. Csakhogy ebben az arénában nem kiképzett gladiátorok, hanem főleg tinédzserkorúak vannak, akik fejlődésük legfontosabb szakaszában vénásan kapnak leckéket a gyűlöletből.
Fiatalkoruk legszebb korszakának ellenére nem nyitottság fejlődik ki bennük a világ felé, mindinkább a zárkózottság és az öngyilkos hajlam felé sodródnak.
Hogyan lehet változtatni ezen és elkerülni a depressziót?
A szorongást és a depressziót az okozza, hogy a minket körülvevő bármilyen forrásból származó információk megosztói nem a javunkat, hanem a saját hasznukat, a bevételt akarják. A bevétel viszont csak a drámából jön gyorsan. Így jönnek létre az álhírek és az önjelölt „szakemberek”, akik nem a pozitív szemléletű cikkírás, hanem a provokáció hívei.
Ha az emberekben a kreativitás és a szabad alkotás öröme helyett mindinkább a pénz utáni vágy fejlődik ki, az az örök elégedetlenség alapkövét jelenti. A nyitottság, a kreativitás és az életben bármi ami elgondolkodtat, megtanít emberek maradni. A pénz és az „okosvilág” ezzel szemben arra tanít, hogyan ne gondolkodj. A rossz közérzet, a depresszió okára akkor ébredsz rá, amikor kívülről kezded látni a világot és magadtól ébredsz rá, minek van valódi, eszmei értéke. A boldogságot nem a vagyonod jelenti, hanem a tiszta lelkiismeret.
Habár nem tudunk róla, de szinte mindannyian depresszióban szenvedünk, hiszen rég nem nevettünk olyan felszabadultan, mint a kilencvenes években. Hogy honnan tudod, ha te is érintett vagy?! Mindjárt megérted!
A média, az újságírók és a szövegírók felelőssége
A média az elmúlt 20 évben gyökeresen megváltozott. Az online felületek ma már vezető szerepet töltenek be a hírközlésben és a reklámiparban is. A közösségi média még tovább fokozta az online jelenlét, az online kommunikáció szerepét. Új szakmák alakultak ki és ma már bárki kommunikálhat nyilvánosan. Minél több ember „meggyőzésére” vagyunk képesek, annál többekhez beszélhetünk. Ilyen formán akár több millió embert is elérhetünk a különböző felületeken. De mit kommunikálunk feléjük?! Felelőtlenül drámázni nagyon könnyű, de ki számol a következményekkel? Érdekel ez valakit egyáltalán? A marketing egyik módszere a pszichológia. Ez egy eszköz, amit többféleképpen lehet használni. Mutatok egy példát. Mit látsz ezen a képen?
Ha a válaszod a felhő, akkor ezt még gyakorolnunk kell. Nagyon sokan érdekeltek abban, hogy ezt lásd. Ez nem a te hibád! Én ezen a képen életet adó esőt, virágzást, tavaszt, szorgos méhecskéket, virágos mezőt és vonuló szarvascsordát látok. Egyszóval változást. A szövegírás számomra ugyanilyen fontos, nevelő célzatú, pozitív hozzáállású munkát jelent. Hiszen a szövegíró nem gázolhat bele mindenkinek a hétköznapjaiba, de ha van egy felület, ahol erre lehetősége van, akkor olyan embereket „neveljen” maga körül, amilyenek között ő is élni szeretne. Csúnyán fogalmazva nem szarunk a saját portánkra (és máséra sem), mert emberek vagyunk. …és mert gondolkodunk és számolunk a következményekkel.
Pedig sajnos a dráma, a provokáció köztudottan tömegeket vonz szemben az olyan „hétköznapi és unalmas,” szép történésekkel, amik a mai ember ingerküszöbéig már nem ér fel. A kisangyal mindannyiunk vállán a szépségre kíváncsi, de a kisördög a vállunkon a szörnyeteget akarja. Ez a mi tragédiánk. Az Ember tragédiája. De ha felismertük a sorsunkat, tenni is tudunk ellene. Ne legyünk sem egymás, sem a magunk ellenségei!
Nevelő célzatú, pozitív szemléletű cikkírás
A pozitív szemléletű cikkírással azt szeretném megmutatni, hogy az emberiség általános jókedélyűsége az őket ért ingereken múlik, melynek jókora részét képezi a média. A közösségi médiából ráadásul sokkal rövidebb idő alatt sokkal több információ érkezik és cserélődik. A közösségi oldalak ezért csupán vízfolyamok, amik számunkra akkor érdekesek, amikor jön az ár. Ezért nem hiszek benne. A felszínesség a kommunikáció ellensége. Míg a közösségi médiában a „legek” (legtöbbet, leggyorsabban) a fontosak, addig a weboldalakra készülő tartalmak értékesek és maradandóak, akár a tenger.
Persze az álló vizet érdemes néha felkavarni, de tudni kell a határokat és be kell tartani az íratlan szabályokat. A magyar nyelvben olyan szép szavaink vannak ennek kifejezésére: tudnunk és értenünk kell, mi az emberi és mi embertelen, hiszen mi is emberek vagyunk. Az Ossian: Küldetés c. dal szövegét Paksi Endre sem írhatta volna meg szebben.
Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi az, ami az elménk mérlegének egyensúlyát a kisördög javára próbálja kibillenteni, nem kell sokat gondolkodni a válaszon: az internet a leghosszabb ideig tömi a fejünket javarészt haszontalan információkkal. Ez évszázadok, sőt! Évezredek óta így működik! A kilenvenes években a televízió volt ez a forrás, azelőtt a rádió, még korábban pedig az újság. Ma az internet. Ma már tudjuk a leckét és interneten egy kis tudatossággal elkerülhetőek a minket megfélemlíteni és negatívan befolyásolni próbáló források.
Mi magunk tehetünk azért, hogy szebb legyen a világ! Fogyasszunk olyan tartalmat, amit jól esik olvasni, vagy ami a hasznunkra válik! Ha pozitív szemléletű szövegíróra van szükséged, keress meg! Az árakat itt találod!