2020. január 28-án a hamburgi Lord Of The Lost Budapest egyik legnépszerűbb szórakozóhelyén lépett fel. A gótikus metál banda igazán kitett magáért, az 50 perces koncertet szinte szünet nélkül játszották végig. Dalszövegeik minden látszat ellenére elsősorban a magukat elveszettnek hitt emberekhez szólnak és hallgatóikat a legtöbbször arra biztatják, hogy “maguk irányítsák a sorsukat” és “éljenek úgy, mintha nem lenne holnap”.
A banda tagjai első látásra jellemzően előítéleteket ébresztenek a közízlésben. Jócskán tesznek is érte a fiúk, hiszen ahogy egy igazi lázadó metál zenekarhoz illik, a legkevésbé sem áll tőlük messze a polgárpukkasztás. Bár első ránézésre a bandatagokat gonosz démoni figuráknak hiheti az ember, valójában ők a saját elménk és lelkiismeretünk; a jó és rossz gondolataink küzdelmének megtestesítői. Mindig elgondolkodtató dalszövegeiket a gyönyörűen hozzá komponált zene teszi még gazdagabbá, a gyakran filmzene élményét idéző nóták videoklipjei pedig mélyebbre ássák az érdeklődésünket az elveszettek, de mindig reménykedők világába.
A zenekar egyik sajátossága az egyedi smink, amelyről nem túlzás azt állítani, hogy a maszkmesterek munkájával egyenértékű. A bandatagokat minden videoklipben új karakterként láthatjuk viszont, miközben zenéjük témája mindvégig az emberi gondolatokból merít, a jó és a rossz harca köré fonódik. A gyakran filmzenével egyenértékű dalok Boris Vallejo szürreális festményeihez hasonló fantáziavilágot idéznek, ahol néha elveszítjük a fonalat, ember és isten, kezdet és vég között és éppen ettől olyan szép az egész…
Lord Of The Lost Budapest, Dürer Kert
Az alig egy órás koncert hatásos belépővel indult, a gótikus metál észrevétlenül szippantott be minden jelenlévő földi halandót misztikus birodalmába. Először Gared Dirge billenytűinek hangja szólalt meg a villódzó fehér fényben, majd Niklas Kahl dobjátéka fokozta a feszültséget. Chris Harms énekhangjára a közönség maradéktalanul beszállt “Lord bárkájába” és beeveztünk a mély sötétségbe.
Míg Chris mély hangjának hullámain ringatóztunk, Class Grenayde és Pi is gitárt ragadtak és néhány akkorddal később a közönség kezei már egyként szorultak ökölbe. A „Lament for the Condemned” c. dal refrénjeként mindenki együtt kiáltotta, hogy “erős marad és a végsőkig fog tombolni”. A dühöngés itt közel sem ért véget, hiszen a setlist másodikjaként következett a „Morgana” c. dal. Ebben a számban párhuzamosan két dob is megszólal, aminek eredményeként önkívületi állapot idéző energiák szabadultak fel.
A profi bevezető után Chris is gitárt ragadott, a srácok belecsaptak a lecsóba és a hétköznapi gyűlölet halmozta indulatokat végre mindenki “Pokolba taszítottként” ordíthatta ki magából a Drag me to Hell c. dal hallatán. Míg a nagyérdemű hangszálai lassacskán veszítettek erejükből, az Under the Sun c. nóta hallatán ismét mindenki erőre kapott, hiszen „nem hagyhatjuk, hogy a bukás legyen a sorsunk”. A következőkben a társaság már a lelki üdvéért könyörgött “Loreley”-hez, aki a halottak lelkét a Mennyországba juttatja.
A hallgatóság sorsa összefonódott. Ezután is mindenki egy húron pendült, de amikor a banda már a vad erotika húrjait feszegette, Chris lehelet vékony nadrágja már kezdte megadni magát a csajok legnagyobb örömére. A Full Metal Whore után ismét összetörtünk és úgy érezhettük, hogy romokban az életünk. A Ruins c. szám emlékeztetett rá, hogy „a pillanat a miénk” és „nem hagyhattuk, hogy a bukás legyen a sorsunk”, ezért dübörgött tovább a Lord Of The Lost koncert. Az öklök ismét felemelkedtek és ismét “egyek voltunk!”, ahogy az a Fists Up in the Air-ben meg van írva.
A kezek a zenekar kérésére maradtak a magasban és a buli úgy folytatódott, “mintha nem lenne holnap” a Die Tomorrow c. számnak köszönhetően. A tánc itt metál szalszába torkollt és betáncoltuk magunkat a La Bomba c. dalba, aminek a színpahangyányi koreográfiája is akadt. A koncert végére a zúzós “Trisma” hozta el a beteljesedést, avagy a sírig tartó buli és ezzel együtt egy következő koncert reményét. Az utolsó dal kakukktojás volt a többihez képest, de a setlist úgy lett összeállítva, akár a lélek hullámvasútja: egyszer fent, egyszer lent. …és minden profi tudja, hogy a csúcson kell abbahagyni…
A hangzás kifogástalan volt, Chris és a többiek ugyanolyan hitelesen hozták “elveszett karakterüket” élőben, mint ahogyan a klipben láthatjuk. A Lord Of The Lost egy különös tehetségekkel megáldott, odaadó zenekar hihetetlen elhivatottsággal és csapatmunkával a háttérben. Ha előítéletek helyett kellő figyelmet fordítasz egy-egy zenekar világának megismerésére, te is „hazatalálsz”!
A Lord Of The Lost munkája
A háttérben monumentális csapatmunka zajlik, a nyilvánosság elé kerülő eredményt a legprofibb tervezés előzi meg. A zeneszerzés nem minden, a fiúk keményen edzenek, hogy a színpadra megfelelő erőnlét birtokában léphessenek fel. Az edzések mellett a rajongókat sem hanyagolják, aktuális turnéjuk minden állomásán autogramot osztanak és fotózkodnak a vendégekkel. Saját YouTube csatornájukon vlogolnak a turné alatt és minden közösségi felületen jelen vannak, ahol kommunikálhatnak a rajongóikkal.
Az öt tagú bandát az énekes Chris Harms több, mint 10 éve alapította, Magyarországon azonban idén léptek fel először a budapesti Dürer Kertben. A koncertet a német Equilibrium zenekar Renegades c. lemezbemutató turnéjának keretében láthattuk, melynek két előzenekara volt: a Nailed To Obscurity és a Lord Of The Lost.
Külön említést érdemelnek a Lord of the Lost videóklipek végén a zenés feliratok és az egyéb közösségi felületek, ahol az összes (sminkes, rendező, stb.) személy nevét feltüntetik, aki részt vett a nem mindennapi csapatmunkában. Ilyen összetartást ritkán látni! Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem nekik és a teljes csapatuknak a munkájukba fektetett energiát! Soha nem láttam még ilyen odaadó bandát! Thank you L.O.T.L.!