Ruhavásárlás

Életem első fizetése kedves kis emlék, hiszen gyerek voltam még és játékként fogtam fel az egészet. Játékként, de felelősségteljesen. Azt hiszem, éppen úgy, ahogy szerették volna a szüleim. Nem dolgoztatott senki, csupán segítettem anyukám munkáját: házról-házra kísértem névre szóló leveleket dobálni a postaládákba. Pár darabot én is bedobhattam, hogy úgy érezhessem, megdolgoztam a fizetségemért… 

Életem első fizetése

Életemben először akkor találkoztam ezzel a munkával, amikor édesanyám egy nap kartondobozokkal jött haza a munkából. A dobozokban sárga csekkek és borítékok sorakoztak. A feladat a cég ügyfelei számára kiküldendő, névre szóló csekkek borítékba helyezése volt. Amikor ez esedékes volt és a munkát nem foglalta le valaki más, néhány napig az egész család ezt csinálta. Aztán anyukám elvállalta a beborítékolt csekkek postaládákba történő kihordását is.

Emlékszem, hogy anyu kollégái viccelődve mondták nekem, hogy ha ezt a sok csekket segítek nekik bedobni a postaládákba, akkor annyi fagyit ehetek, amennyit csak akarok! Azt hiszem, ez végül négy gombóc volt, de én így is nagyon elégedett voltam, hiszen megdolgoztam a fizetcségemért! :)

Életem második első fizetése

Életem első igazi fizetését egy kábeltelevízió ügyfélszolgálatosaként kaptam a kilencedik kerületben. Nagyon jó érzés volt úgy átvenni a fizetést, hogy már nem a szüleimtől kellett kérnem, hanem magam dolgoztam meg érte. Emlékszem, fel sem fogtam, hogy ennyi pénzt kapok. Hirtelen azt sem tudtam, mit fogok kezdeni a több tízezer forinttal. Nekem az nagyon sok volt, hiszen előtte a legnagyobb összeg, ami a kezemben volt, egy CD ára volt. Minden mást a szüleim vettek meg nekem.

Az első fizetésemből a józsefvárosi piacra mentem a hugommal. Egy szatyornyi ruhát vásároltunk, emlékszem, milyen büszke voltam magamra, hogy hasznos dolgokat vettem és még maradt is a pénzemből. Akkoriban nem volt ennyi márka, bevásárlóközpontok sem voltak még. Ha nem csal az emlékezetem, a Duna Pláza volt az első budapesti bevásárlóközpont, amit még a gimis osztálytársaimmal látogattunk meg, az első fizetésemet megelőző valamelyik évben.

Nagyon büszke voltam magamra, mindig is szerettem dolgozni, jó érzés volt a második első fizetés is. A mai napig élvezem, ha látom a munkám eredményét. Természetesen nem csak az anyagiakra gondolok, hanem elsősorban az ügyfelem elégedettségére!