Életem első fizetése és amit abból vettem

Életem első fizetése kedves kis emlék, hiszen gyerek voltam még és játékként fogtam fel az egészet. Játékként, de felelősségteljesen. Azt hiszem, éppen úgy, ahogy szerették volna a szüleim. Nem dolgoztatott senki, csupán segítettem anyukám munkáját: házról-házra kísértem névre szóló leveleket dobálni a postaládákba. Pár darabot én is bedobhattam, hogy úgy érezhessem, megdolgoztam a fizetségemért… 

Életem első fizetése

Életemben először akkor találkoztam ezzel a munkával, amikor édesanyám egy nap kartondobozokkal jött haza a munkából. A dobozokban sárga csekkek és borítékok sorakoztak. A feladat a cég ügyfelei számára kiküldendő, névre szóló csekkek borítékba helyezése volt. Amikor ez esedékes volt és a munkát nem foglalta le valaki más, néhány napig az egész család ezt csinálta. Aztán anyukám elvállalta a beborítékolt csekkek postaládákba történő kihordását is.

Emlékszem, hogy anyu kollégái viccelődve mondták nekem, hogy ha ezt a sok csekket segítek nekik bedobni a postaládákba, akkor annyi fagyit ehetek, amennyit csak akarok! Azt hiszem, ez végül négy gombóc volt, de én így is nagyon elégedett voltam, hiszen megdolgoztam a fizetcségemért! :)

Életem második első fizetése

Életem első igazi fizetését egy kábeltelevízió ügyfélszolgálatosaként kaptam a kilencedik kerületben. Nagyon jó érzés volt úgy átvenni a fizetést, hogy már nem a szüleimtől kellett kérnem, hanem magam dolgoztam meg érte. Emlékszem, fel sem fogtam, hogy ennyi pénzt kapok. Hirtelen azt sem tudtam, mit fogok kezdeni a több tízezer forinttal. Nekem az nagyon sok volt, hiszen előtte a legnagyobb összeg, ami a kezemben volt, egy CD ára volt. Minden mást a szüleim vettek meg nekem.

Az első fizetésemből a józsefvárosi piacra mentem a hugommal. Egy szatyornyi ruhát vásároltunk, emlékszem, milyen büszke voltam magamra, hogy hasznos dolgokat vettem és még maradt is a pénzemből. Akkoriban nem volt ennyi márka, bevásárlóközpontok sem voltak még. Ha nem csal az emlékezetem, a Duna Pláza volt az első budapesti bevásárlóközpont, amit még a gimis osztálytársaimmal látogattunk meg, az első fizetésemet megelőző valamelyik évben.

Nagyon büszke voltam magamra, mindig is szerettem dolgozni, jó érzés volt a második első fizetés is. A mai napig élvezem, ha látom a munkám eredményét. Természetesen nem csak az anyagiakra gondolok, hanem elsősorban az ügyfelem elégedettségére!