Rólam: az iskolától az Internetig
Az iskolai tanulmányaimat szüleim külön költözése miatt hamar be kellett fejeznem és el kellett mennem dolgozni, hogy kifizethessük a számláinkat. Éppen ekkor ismertem meg jelenlegi páromat, akivel idén húsz éve …
Ki ne szeretne nosztalgiázni? A tinédzsereknél is előfordul, hogy emlegetnek egy-egy múltbéli eseményt, de harminc felett ez már egyre gyakoribb. A nosztalgia senkinek sem árt, sőt! Véleményem szerint gyógyítólag hat az emberre, ha felidézzük múltbéli emlékeinket. A digitalizációval minden érték elveszőben van, ezért fontosnak tartom megmenteni, ami most még menthető.
Gyermekkorunk, nagyszüleink nem tűnhetnek egyszerűen csak azért, mert nem készültek róluk szelfik, vagy mert nincsenek fent a YouTube-on! A nosztalgia nagyszüleink számára is fontos volt, de ők még a padláson porosodó ládikából vették elő a papírképeket. A ládikát belepő minden egyes porszem pótolhatatlan szeretetről árulkodtak, pont mint saját emlékeink, melyeket magunk is mélyen őrzünk saját képzeletbeli kincsesládánkban.
Szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy töltse meg az internetet saját múltjának gyöngyszemeivel, de ne a szokásos katonás módon, ahogyan a közösségi média parancsolja, hanem nosztalgiában ringatózva, kedvesen megemlékezve.
Az alábbiakban igyekszem én is a régi történéseket feleleveníteni hol saját személyes blog formájában, hol pedig a 80-as és 90-es évekhez, avagy az internet kezdetéhez kötődően. Az első weboldalak az ezredforduló tájékán születtek meg, saját munkáink egy része is köztük volt. Emlékszel a homokórás várakozásokra? A html alapú weboldalakra? Emlékszel még, milyen volt, amikor nem volt Facebook? Vagy internet? Mi változott meg azóta és miért? Hogyan hat ez az emberekre? Az utolsó mondatom vége alatt ilyen és ehhez hasonló témákban találsz cikkeket.