Szívbemarkoló kutyás történet: sosem felejtünk el Kormi!

Kutyás történet: Kormi

A Lassie hazatér kötelező olvasmány volt az általános iskolában. Hacsikó története legalább ilyen szívbemarkoló, de számos további kutyás történet van fent a neten. Az alábbiakban egy megtörtént esetről lesz szó. Ugyanez bárkivel előfordulhat, ezért óvatosan a tengerparti kóbor kutyákkal!

Görög tengerparti vakációnk során egy esti séta alkalmával egyszer csak a lábunk alatt termett egy apró, zsömle színű kutyuska. A kiskutya minden járókelőt megmosolyogtatott, sokan hajoltak le hozzá megsimogatni őt, de elég vadul játszott a kicsi, ezért a legtöbben hamar odébbáltak. A mi simogatásunk “kutyásabb” volt, hiszen minket otthon várt Beigli és tudtuk milyen, amikor egy kutyakölyök játszani akar. Szóval tisztességesen megdögönyöztük, ahogy szerette volna, míg egyszer csak sorbanállt a mamája is a simire.

“Családi simogatásba” kezdtünk, de a kicsinél végül győzött a kaja. Ő kisvártatva odébbállt valamelyik kolbász szagú turista unszolására, de a mama nem tágított. Ő annyira ragaszkodott hozzánk, hogy haza is kísért a szállásunkra. (Habár a simin kívül semmit nem tettünk a díszkíséretért, azért titkon reméltük, hogy így lesz.) Egy darabig még együtt volt velünk, hiszen külföldön minden este hosszasan tartózkodunk az éppen aktuális tengerrel szomszédos teraszokon, ami ezesetben földszinti volt és számára is elérhető.

Kormi – mert ezt a nevet adtuk neki – ahogy reméltük, másnap reggel is nyújtózva várt minket a teraszon. Kormi ettől fogva egész héten velünk volt. Jött velünk kirándulni, a boltokba, a strandra, mindenhová. Mintha egy filmforgatásba csöppentünk volna, ahol egy idomított kutya jön-megy a gazdája után. Egyedül a tengerbe nem jött utánunk, inkább őrizte a törölközőnket. Esténként visszakísért a szállásunkra és a teraszunkon aludt, ahogy első alkalommal is tette.

Sajnos eljött az utolsó reggel, amikorra a bőröndjeink már bepakolva várták az autót, ami a buszhoz vitt minket. Kormi számára elég virgoncnak indult ez a reggel, mert a kis “zsömleszínű” meglátogatta őt nálunk és órákon át játszottak a pálmafás udvarban. Mi kevésbé voltunk ilyen boldogak, hiszen szeretett üdülőhelyünket drága Kormikával együtt ezen a napon kellett elhagynunk.

Úgy próbáltunk elbúcsúzni, hogy ne fájjon nagyon. Nem sikerült. Hiába nem dögönyöztük túl, már a várakozás ideje alatt eltört a mécses. A szálláshelyet elhagyva már nem jöhetett velünk. Bepakoltuk az autóba a bőröndjeinket, az autó elindult, Kormi pedig rövidke lábacskáinak minden erejével rohant utánunk.

Kék kutyabiléta
A kutyabiléta, ami sajnos már nem kerülhetett Kormi nyakába…

Egy évet kellett várnunk rá, hogy ismét visszatérhessünk a görög faluba, de Kormiról lényegében semmi hír nem jött odakintről, még annak ellenére sem, hogy vannak kinti kapcsolataink. Ez a szívszorító kutyás történet borzasztó tanulságos volt, hiszen haza nem hozhatsz egy kóborkutyát oltások és papírok nélkül, ráadásul busszal, több országhatáron át, de a szívünk szakadt meg érte. Egyetlen ötletünk az volt, hogy úgy menthetnénk meg őt, ha csináltatunk neki egy gravírozott kutyabilétát.

Így is tettünk, de a következő évben Kormit már sajnos nem láttuk. A kutyabiléta még mindig megvan. Az eset 2011-ben történt. Azóta többször is jártunk a faluban, de egy-két apró részinformációtól eltekintve senki nem tud róla semmit. Kilenc év elteltével nagyon kicsi az esély rá, hogy egy már akkor ivarérett kutyusnak ma a nyakába kerülhet a biléta, de bízunk benne, hogy híre ment a történetnek és mindenki tudta a faluban, ki az a Kormi. A bilétát azóta is minden évben magunkkal visszük Szártira, hátha előkerül a kispajtás…

További kutyás történetek az online kutya klubban, ahol azzal a kutyafajtával találkozhatsz, amelyről a világhírű rajzfilmfigurát, Snoopy kutyust mintázták. A legkajlább, legrakoncátlanabb, ugyanakkor legszerethetőbb kutyák odaát vannak! Ha pedig neked is van hasonló történeted, legyen neked is saját kutyás weboldalad!