Ez a manó nagyon ritka fajta! Mindössze egyetlen családot említenek az eddigi feljegyzések! Fajtájuk nem csak ritka, de azon kevés manófajták közé tartoznak, akik elviselik az emberi kéz érintését. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a világon először egy kerámia műhelyben látták őket, valahol Kapolcson…
Bár a manók igyekeztek észrevétlenek maradni, egy kerámia műhelyben sok törékeny tárgy található, amik nem eshetnek le a polcról csak úgy maguktól…
A tárgyak sorozatos, rejtélyes elvándorlása és eltűnése gyanús lett a házban lakó keramikusoknak, ezért esténként visszalopóztak a műhelybe és észrevették a kb. 18-25 centis kismanókat.
Miután a keramikusok magukhoz tértek a meglepettségtől, megpróbálták a lehetetlent: kapcsolatot teremteni a műhely manóival. A használati tárgyak mellett az apró teremtményeket is megformálták, valamint manóbútorokat készítettek.
A kész kerámia figurákat és kis méretű használati tárgyakat elhelyezték a polcokról „meglovasított” darabok helyére. A házlakók hónapokon át minden este lementek a műhelybe, hogy újra és újra láthassák a parányi lényeket, míg egy nap a manóknak szánt ágyikók egyikében egy alvó manót találtak.
Hosszú időbe telt, amíg a manók nem szaladtak el a jelenlétükben, de a csodálatos, egyedi tárgyakért cserébe örök barátságot kötöttek az ház lakóival és megígérték hogy egész életükben a ház őrzői maradnak. A manócsalád leszármazottjai ma is a Manóműhelyben élnek, de én a BubutimArt weboldalon vettem észre őket.
Ezek a manók valami rejtélyes oknál fogva nem hordanak sapkát és szakállunk sincs, ugyanakkor változatos ruhákban járnak. A kézzel készült kerámia figurák pontos másai a házőrző kismanóknak, akik állítólag már nem csak a műhelyben élnek!
A poszt a régi manokaneten.blogspot.com-ról átmásolva. Fotó: bubutimart.com