Szeretem a Photoshopot. Lényegében bármit meg tudok vele csinálni, amit szeretnék. A kétezres évek elején kezdtem el használni és a mai napig használom. Azért szeretem, mert a legegyszerűbb képjavítástól a képmontázson át az animált képekig mindenfélére alkalmas. 1994-ben én 13 éves voltam. Bár az Adobe ebben az évben már a Photoshop 3.0 verzióját adta ki, én ekkor még a nevét sem hallottam soha. Akkoriban alternatív módját használtam a híres képszerkesztő programnak.
Képszerkesztés celluxszal? Naná!
A Photoshop kezelését teljes mértékben saját magamtól tanultam meg, mert akartam. A legnagyobb bizonyíték erre az a fotó, amit még 1994-ben a „celluxos fotosoppal” készítettem: ollóval kivágtam a tinédzser bálványt az újságból és a saját fényképemre ragasztottam.
Akkor még a Photoshophoz hasonlóról sem hallottam, 13 évesen érthető, hogy néhány játékon kívül (Keen, Alley Cat, Prince, Ugh!, stb.) az egyetlen program az őskori PC-men a szövegszerkesztő volt, aminek segítségével lelkesen vittem fel számítógépembe azokat a dalszövegeket, amik akkori kedvenc előadóimtól származtak. Már akkor is szerettem a betűket, de azok a betűk még nem az enyémek voltak. A naplóm viszont igen!
A képen a tinédzser kori naplóm egy részlete látható. A fénymásolt képen az egykori fiúbanda, a Take That mindig mosolygó Mark Owen-je és én vagyunk. Az eredeti kép sajnos elveszett, de anyukámnak köszönhetően előkerült a régi naplóm, amiben megtaláltam a másolatot. Fogalmam sem volt, hogy édesanyám megőrizte a naplómat, hiszen 24 évvel ezelőtti papírlapokról van szó! (Köszi anyu!)
Van nekem egy „esküvői fotóm” is, szintén ’94-ből:
Élet a Photoshop nélkül
Akkor még minden papír alapú volt, nem léteztek digitális fényképek, sem HD minőségű fényképek. Nem volt internet sem, így az olyan világsztárokat, mint pl. Mark Owen, nem lehetett néhány percen belül elérni a közösségi oldalakon keresztül. A tinilányok legnagyobb élménye az volt, hogy egy postafiókra küldött levélben autogramot kérhettek a sztároktól. Az autogram kártyák a hírességek aláírásával csak hetekkel később érkezett meg, amit szüleinktől vehettünk át, – hacsak a találékonyabbak ki nem piszkálták a levelet a postaládából! :D
Szelfi fotóra esély nem volt, hiszen se Internet, se mobiltelefon nem létezett még, nem hogy okostelefon! Szóval akkor egy ilyen manipulált fotó a csodával volt határos, pláne egy 13 éves kislánytól! De én jól szórakoztam, mikor készítettem, hisz kedvemre ábrándozhattam a kis tini-világomban, miközben gyakorlatilag azt hiszem, hogy már akkor is saját magamat „készségfejlesztettem”. Fogalmam sem volt, hogy a jövőben az efféle elfoglaltságok; az ún. képszerkesztés ilyen fontosak lesznek, mint most!
Szép időszak volt, örülök, hogy maradt fent belőle valamicske…