Nagyi sütödéje, Tihany

A szövegírás fontossága nem csupán marketing fogás, hiszen régen nem létezett fénykép, csak festmények és szöveges dokumentumok! Vagy gondolj a mesekönyvekre! Még a mesekönyv is több, mint pusztán egy képeskönyv, hiszen a mesét valaki leírja, azokat valaki illusztrálja, a mesét valaki hallgatja és valaki felolvassa. Nekik mindannyiuknak külön-külön élete és története van, amit egy fotó nem képes ábrázolni…

“Bőre, mint a hó, arca, mint a vér, haja, mint az ében; olyan gyönyörű volt, hogy a törpéknek még a lélegzetük is elakadt az álmélkodástól, ahogy tetőtől talpig végigjáratták rajta a lámpásuk fényét.”

Ugye, hogy a Grimm fivérek milyen szépen írták le Hófehérkét? A fenti két sort kizárólag mozgóképpel lehet ábrázolni, de azt mondják, a filmek bármilyen profin meg vannak csinálva, sosem lehetnek olyan jók, mint ugyanaz a történet könyvben. Ez érthető, hiszen magát a sztorit is leírja valaki, mielőtt filmet készítenek belőle.

A szövegírás tehát gyermekkorunktól kezdve egészen időskorunkig végigkísér minket. Ha csak olvasóként is, de mindig  fontos lesz számunkra a szövegírás, hiszen akár papírlapokra vannak vetve azok a betűk, akár digitálisan hozzuk létre őket, a szövegek által értelmet nyernek a tömör információk hordozó képek. Egy kép csak egy kedves emlék, amit valójában a szöveg kelt életre…

Szövegírás nélkül szeretteink emlékét is elveszítjük!

A világ legjobb nagypapájaUgye neked is számtalanszor eszedbe jutott már, hogy mennyi mindent szerettél volna megbeszélni a nagyszüleiddel, mielőtt elmentek? Ezeket az egyéni történeteket egy kép sosem tudja pótolni. A nagypapa emlékét örökre szívünkben őrizzük, de a nagypapa nem csak egy fotó, hanem közel egy évszázadnyi élettapasztalat, a meghajlott idős bácsika csupán a külső!

A képen az én nagypapám látható fiatal korában. A nagypapám háborút megélt ember volt, akit soha életemben nem hallottam kiabálni. A legszelídebb, legbékésebb és legjobb ember volt, akit valaha ismertem. Fiatalkorában textilgyárban dolgozott, később gyerekeket tanított focizni. A futballpálya karbantartását is ő végezte, ahol a gyerekek edzettek.

60 éves boldog házasságban élt a nagymamámmal, akivel a legodaadóbb szülőket alkottak. Nagypapám sajnos már nincs velünk, de nincs olyan nap, amikor ne jutna eszembe, hogyan tanított meg úszni, hogyan készítette nekem a pirítóst, vagy hogyan labdáztunk az említett focipályán. 85 évet leírni nehéz lenne, de ugye hogy mi minden van, amit egy fotó nem képes elmesélni?

Persze tudom, ez egy fiatalkori fotó, de te is tudod, hogy akármilyen arcképet rakhattam volna ide, a leírtakat egy fotó sem meséli el. Van, amit egy jól eltalált pillanatképpel meg lehet mutatni, egy jó kép lehet gondolatébresztő, de történeteinket csak szövegesen mondhatjuk el igazán hitelesen és szépen. A tudományt pedig még csak meg sem említettem!

Az olvasás és a szövegírás is egy időutazás

Akár írod, akár olvasod a szöveget, az minden esetben elrepít valami érdekes helyre. Idén Tihanyban jártunk, a Nagyi Sütödéjében. A kedves kis udvarban berendezett asztalok mindegyikén egy gondosan szalaggal díszített nyakú, fehér és barna kockacukorral teli befőttes üveg volt elhelyezve, mellette pedig ezeket a kedves sorokat találtuk:

“Kedves vendégeink! Örülök, hogy betértetek hozzánk. Míg az étlapot forgatjátok, gondoltuk, pár gondolatot megosztunk veletek. Egy régi álmunk vált valóra, mint egy varázslat. “Hihetetlen, de élmény.” Mind a kettőnk nagymamája Tihanyban élt. Gyerekkorunkban sok időt töltöttünk náluk. Nyaranta ők hol a kertben, hol a konyhában voltak, mi pedig folyton ott lábatlankodtunk és közben ellestük a titkaikat. Ezeket szeretnénk veletek megosztani. Ha betértek hozzánk, érezzétek úgy, mintha a nagyinál lennétek. Kívánjuk örömmel teljen az idő, amit nálunk töltetek és örömmel térjetek vissza újra és újra. Farkas Szilvis, Czégai László”

Bevallom, az én szemem könnybelábadt ettől a néhány sortól, hiszen az én élénk fantáziám azonnal egy szaladgáló, copfos kislányt és egy macskát hajkurászó, hózentrógeres kisfiút eredményezett, egy kisebb “Váratlan utazás” pörgött le előttem. De hisz nem ettől szép az élet? Ha ismerjük a dolgok miértjét, látjuk a világot, nem csak nézzük?! Hogy álmodozunk, leírjuk az álmainkat, azután pedig megvalósítjuk őket?!

Nagyi sütödéje, Tihany
Asztal az üdvözlő üzenettel és a kockacukrot kínáló “Welcome befőttes üvegekkel”.

Ha pedig valakinek megvalósul az álma, azt bizonyára büszkén veti papírra, vagy íratja meg valakivel, ami azt jelenti, hogy a szövegírás örök és elpusztíthatatlan! Ha büszke vagy az eddig elért eredményeidre, írj blogot! Saját weboldal indításáról itt írtam, ha pedig úgy érzed, nem tudod megfelelően szavakba foglalni a gondolataidat, bízz meg engem néhány blogbejegyzés írásával!